*Alane*
Az utolsó pillanatban szólt rám, a legutolsóban. Már elrugaszkodtam, minden porcikámmal felkészültem az ugrásra, mikor megállít.
- Alane, jössz már? - kiáltott rám az őrangyalom, mire az egész testemet elárasztotta a düh. Szinte már éreztem a finom vér ízét a számban, amire már napok óta vágytam.
- Persze, megyek már Isabella - morogtam, miközben felálltam és az angyalhoz sétáltam.
- Így most jobb? - kérdeztem tőle a mellemen összefont karokkal. - Tudod, hogy nem öltem volna meg.
- Igen, jobb, mert lehet, hogy nem tudtál volna leállni... - fordult felém teljes testével.
- Eddig mindig leálltam, miért lett volna ez másképp? válaszoltam, majd megindultam a fiú után, az őrangyalom persze követett.
- Mert - állt meg egy pillanatra - mi van, ha... túl finom a vére?
Én ezen csak hangosan nevettem, hiszen nagyon sok éve rám vigyáz, és még mindig nem ismeri a szokásainkat.
- Olyan nincs.
- De, ha még is? - suttogott lehajtott fejjel, mire bennem csak jobban felment a pumpa. Megpróbált ártatlannak tűnni, hogy bűntudatom legyen, ez az, amit nagyon utáltam benne.
A gyomrom korgott az éhségtől, a látásom egyre rosszabbodott, még ma este innom kell valakiből, a célpont már megvan, csak le kell vadászni.
- Hacsak nem folydogál mágia az ereiben nem hinném - morogtam.
- Jó, Alane, hagyjuk abba, és kérlek, a fiút is kerüld el messziről - már a parkoló végében voltunk, hírtelen megálltam, ő pedig szembenézett velem.
- Nem tudom megígérni, bocsi.
Egy angyal úgyis kiszúrja ha hazudok, de ő is tudja, hogy ha egyszer egy saltham célpontot választ nagyon nehezen keres mást.
Isabella rosszallóan megrázta a fejét, majd néztem, ahogy felveszi újra az eredeti formáját. Megfordult és az ajtó felé vettem az irányt, hogy megkeressem a célpontomat, mikor olyasmit láttam, aminek nem kellett volna megtörténnie. Egy szőke, férfi állt előttem, tátott szájjal, és Isabellát nézte. Szürkés szemei tele voltak csodálkozással, ahogy az angyalra meredt.
Hátrapillantottam, pont akkor, mikor az őrangyalom újra visszatért emberi formájába. Ekkor hirtelen eszembe jutott valami, amivel megmenthetem az angyalt a lebukástól. Behajlítottam a térdeimet, közben pedig mindvégig a férfin tartottam a tekintetem. Elrugaszkodtam a földtől, és a tőlem több méterre, még mindig földbe gyökerezett lábakkal álló emberre vetettem magam. Hallottam a csontjai reccsenését, ahogy a földre zuhant, de nem érdekelt, nem tétováztam, hosszú, hegyes fogaimat a ruháján keresztül a vállába mélyesztettem.
Megéreztem a nyelvemen az édes vér izét, annak az ízét, amit már napok óta kívántam, alig bírtam magammal, de mégis sikerült uralkodnom magamon. Igaza van Bellának, néha tényleg nehéz uralkodni, de sosem lehetetlen. Csak akkor vettem ki a fogaimat a bőréből, mikor már éreztem, hogy az áldozat nincs magánál. Lassan nyalogattam a szám szélét, miközben a vértől ázott pólóra néztem, a rajta lévő kör alakú lyukakkal. Egy laza mozdulattal szakítottam el a ruhadarabot a harapásnyomnál, majd lenyaltam a sebről a vért, mire a férfi bőre újra a régi lett. Csak a vért és a szakadást kell majd kimagyaráznia az angyalnak, de ez ebben a pillanatban nem nagyon érdekelt, csakis az, hogy megtaláljam a célpontomat.
Még egy utolsó pillantást vetettem a szoborrá meredt angyalra, majd elindultam az épület másik vége felé, hogy elvegyülhessek a bulizó tömegben.
- Igen, jobb, mert lehet, hogy nem tudtál volna leállni... - fordult felém teljes testével.
- Eddig mindig leálltam, miért lett volna ez másképp? válaszoltam, majd megindultam a fiú után, az őrangyalom persze követett.
- Mert - állt meg egy pillanatra - mi van, ha... túl finom a vére?
Én ezen csak hangosan nevettem, hiszen nagyon sok éve rám vigyáz, és még mindig nem ismeri a szokásainkat.
- Olyan nincs.
- De, ha még is? - suttogott lehajtott fejjel, mire bennem csak jobban felment a pumpa. Megpróbált ártatlannak tűnni, hogy bűntudatom legyen, ez az, amit nagyon utáltam benne.
A gyomrom korgott az éhségtől, a látásom egyre rosszabbodott, még ma este innom kell valakiből, a célpont már megvan, csak le kell vadászni.
- Hacsak nem folydogál mágia az ereiben nem hinném - morogtam.
- Jó, Alane, hagyjuk abba, és kérlek, a fiút is kerüld el messziről - már a parkoló végében voltunk, hírtelen megálltam, ő pedig szembenézett velem.
- Nem tudom megígérni, bocsi.
Egy angyal úgyis kiszúrja ha hazudok, de ő is tudja, hogy ha egyszer egy saltham célpontot választ nagyon nehezen keres mást.
Isabella rosszallóan megrázta a fejét, majd néztem, ahogy felveszi újra az eredeti formáját. Megfordult és az ajtó felé vettem az irányt, hogy megkeressem a célpontomat, mikor olyasmit láttam, aminek nem kellett volna megtörténnie. Egy szőke, férfi állt előttem, tátott szájjal, és Isabellát nézte. Szürkés szemei tele voltak csodálkozással, ahogy az angyalra meredt.
Hátrapillantottam, pont akkor, mikor az őrangyalom újra visszatért emberi formájába. Ekkor hirtelen eszembe jutott valami, amivel megmenthetem az angyalt a lebukástól. Behajlítottam a térdeimet, közben pedig mindvégig a férfin tartottam a tekintetem. Elrugaszkodtam a földtől, és a tőlem több méterre, még mindig földbe gyökerezett lábakkal álló emberre vetettem magam. Hallottam a csontjai reccsenését, ahogy a földre zuhant, de nem érdekelt, nem tétováztam, hosszú, hegyes fogaimat a ruháján keresztül a vállába mélyesztettem.
Megéreztem a nyelvemen az édes vér izét, annak az ízét, amit már napok óta kívántam, alig bírtam magammal, de mégis sikerült uralkodnom magamon. Igaza van Bellának, néha tényleg nehéz uralkodni, de sosem lehetetlen. Csak akkor vettem ki a fogaimat a bőréből, mikor már éreztem, hogy az áldozat nincs magánál. Lassan nyalogattam a szám szélét, miközben a vértől ázott pólóra néztem, a rajta lévő kör alakú lyukakkal. Egy laza mozdulattal szakítottam el a ruhadarabot a harapásnyomnál, majd lenyaltam a sebről a vért, mire a férfi bőre újra a régi lett. Csak a vért és a szakadást kell majd kimagyaráznia az angyalnak, de ez ebben a pillanatban nem nagyon érdekelt, csakis az, hogy megtaláljam a célpontomat.
Még egy utolsó pillantást vetettem a szoborrá meredt angyalra, majd elindultam az épület másik vége felé, hogy elvegyülhessek a bulizó tömegben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése